KK: cserenyaraláson kerülték a zenével közelebbi kapcsolatba.
SF: Drezdába kerültem egy családba, a barátommal német népdalokat énekeltünk. Német népdalokat előbb ismertem, mint a magyarokat..A szüleimnek nem volt köze a zenéhez...
KK: Berek Katival kezdtétek el az Egyetemi Színpadon a közös József Attila esteteket...
SF: Bevállalta... Mi főleg fiatalkori verseket választottunk...
KK: Hogyan találtad a verseket?
SF: A József Attilát elolvastam előről végig, mint egy regényt... ösztönösen választottam azokat a verseket, amiket énekverseknek írt ... ez egy nehezebb műfaj, nagyon kötött... később más költőket is választottam...
SF: Felajánlották a Kassák Klubban, hogy csináljunk saját klubot... nem akartam elvállalni, hogy nem tudunk minden alkalommal új műsorral előállni, aztán kitaláltam, hogy valami társasjáték kellene, ez lett a tánc... ez egy összekötő kapocs volt a koncertek és a versek között, jöttek más zenekarok, költők,nagy pezsgés volt... a tánc kiválogatta az embereket nekünk...
KK: És a 25.Színház?
SF: Az is Berek Kati érdeme volt, ő szedte össze az embereket... mindenki valami újat akart... Berek Kati nagyon jókat rendezett... én egy kínai darab zenéjét írtam, ez is Berek Kati ötlete volt: azt mondta, azt írsz, amit akarsz, de neked kell eljátszani... A citerát választottam és a tekerőlantot, az olyan jó kínainak hangzott. akkkor még nem ismertem igazán a népi hangszereket... Ezután jött be igazán az életembe a népzene...