KK: Mindig író akartál lenni?
Görgey Gábor: Kiskoromban eszemben sem volt... nálunk ebben a családban nem volt szokás írónak lenni...Ha nem törtem volna meg a családi tradíciót, akkor most tábornok, vagy valami ilyesmi lennék....
KK: Nem titok, hogy te Artúr vagy, mégis Gábor néven publikálsz...
GG: A történelmi illemtanhoz tartozott, hogy megváltoztassam a nevemet...
KK: Mit dolgoztál a Nemzeti Színházban 1955-ben?
GG: Elmentem statisztálni a régi Nemzeti Színházba 20 évesen.... Később éreztem meg , hogy mennyi mindent tanultam a nagyoktól.... A drámaírók nagy része azt hiszi, hogy elég jó szöveget írni. De ez kevés, a legfontosabb a jó sztituáció. A szituáció olyan a színésznek, hogy a legrosszabb szövegnél is fontosabb. megéreztem a szituáció erejét. Ez egy életreszóló tanulság volt....
GG: Én miniszterként is megmondtam a magamét, csak a kormányüléseken..... Én voltam a rebellis miniszter, az egyik legradikálisabb.
KK: Mire vagy a legbüszkébb?
GG: Én az egész miniszterségemre büszke vagyok.