Csöndem csak csönd, szavam csak szó legyen,
arcom csak arc és semmi más legyen.
kezem csak kéz, sose ököl legyen
s minden egyéb csak ami, az legyen.
A barátom a barátom legyen,
a kedvesem a kedvesem legyen,
nappal és éj nappal és éj legyen,
s az életem az életem legyen.
//: És semmi más, és semmi más ne legyen
Az életem az életem legyen. ://
Egy fénysugár itt kúszik át az asztalon és fut tovább nézd
majd ott cikáz a zongorán most ott vár, a billentyűn a fény megáll
Néma dallam tétováz, hova léphet még tovább
A húrokon a fénnyé vált hangok árnyékán
Refr .
Fény! Megy a hang a fény után, megy a fény a hang után
Szalad át a billentyűn, fényben dal, dalban fény
Megy a fény a hang után, megy a hang a fény után
És fényben dal, és dalban fény
A kottatartón kotta áll, az ablak nyitva, régi szél fúj
És megremeg a kottalap a széltől a hangjegy is mind szerteszáll
Kis szobánk nagy szőnyegén ahogy alszol, nézlek én,
Míg itt heversz a fénnyé vált hangok árnyékán
Refr.
Mért van az, hogy eltévedni könnyű, hogy sokkal több az erdő, mint a rét.
S mért van az, hogy úgy érezzük néha, felettünk az ég túl sötét.
Mért építünk szép szavakból várat, hogy elbújhassunk jól egymás elől
És mért hisszük, hogy elvesztettünk mindent, ha a vár egy szép napon összedől.
Ne válaszolj, ne válaszolj, ha kérdezel, az többet mondhat el,
Ne válaszolj, ne válaszolj, és boldogabb leszel.
Mért ígérünk hűséget, szerelmet, és égre-földre mért fogadkozunk.
És mért teszünk úgy, mintha meglepődnénk, ha kiderül, hogy könnyen változunk.
Mért hiszünk még mindig önmagunknak, és megnyugodni miért nem tudunk.
szóló
Ne válaszolj, ne válaszolj, ha így teszel, a lényed tűnhet el,
Ne válaszolj, ne válaszolj, és boldogabb leszel.
És hol vannak ma már a fényes eszmék: a szabadság, az ész, az értelem,
Meddig kell egy szebb jövőre várnunk, hogy egy kis virág megint fontos legyen
Meddig kell egy szebb jövőre várnunk, hogy egy kis virág megint
fontos legyen.
Ne válaszolj.
Ha most volna úgy…
Ha mindent csak most kezdenénk ismeretlenként.
Még semmin sem túl, csak ártatlanul játszanánk.
Senki nem figyelne ránk.
Ha most találkoznánk,
a másikból mennyit értenénk és mennyit éreznénk?
Ha most indulnánk,
szárnyaink csak most bontanánk, milyen magasra szállhatnánk?
Már nem tudom, hányszor képzeltem el,
lesz majd még egy alkalom, mint egy régi ünnepen.
Együtt visszahozzuk még egyszer, amit egymás nélkül nem találunk
semmiféle színpadon és semmilyen éjszakán.
És ha látnám, hogy messze vagy már, érted újra messze mennék.
De megtenném-e akkor is, ha csak most kezdenénk?
Ha most érkeznénk, mit építenénk a semmiből?
Milyen holnapot képzelnénk?
Ha most indulnánk, ha mindent csak most kezdenénk…
Vajon kezdenénk-e még?
Refr.
Ha most volna úgy, ha mindent csak most kezdenénk…
vajon kezdenénk-e még?
Ha kíváncsi vagy, hogy a holnapod mit rejt előled el
csak merülj mélyen a tudat alá, vagy tekints az égre fel
Ha kitágítod a szűkre szabott láthatárodat
a csillagfényes tükörbe nézve felismered magad
R.
Ahogy állnak a csillagok
Lehet neked is jó napod
S ha eljön, akivel megosztanád
lehet szép az éjszakád
Ahogy állnak a csillagok
lehet neked is jó napod
Akárhogy magyarázhatod
ha majd megéred, megtudod
A földön élünk bizonytalan, s a világ forog velünk
kell legyen valami kapaszkodó, különben szédülünk
Ijesztő nagy a végtelen, de az sem kizárható
hogy az időt is körbe kergeti a negyedik dimenzió
R.
A világ vége már számtalanszor bekövetkezett
de születtek újabb teóriák a régiek helyett
Ne kérd tőlem, hogy mondjam el, ami előttem is titok
valamit biztos sejtenek az égen a csillagok
R.
Mikor vad szemedbe néztem, te kócos kis vadóc,
rögtön láttam rajtad, vársz egy biztató szót;
mert a kócos kis vadócnak szíve mélyén valami fájt.
Tudod, úgy gondoltam, én majd vigyáznék rád.
Volnék én lépteidből szőtt árnyék,
úgy járnék évekig és úgy várnék rád.
Várnék rád.
Mikor nagy szemedbe néztem, te szép és undok lány,
én is rögtön láttam rajtad: valami bánt;
hogy a szép és undok kislány volna inkább már szelíd,
ő is csöndben bújna hozzám, nem félne így.
Volnék én lépteidből szőtt árnyék,
úgy járnék évekig és úgy várnék rád.
Várnék rád.
Ugye, jól megnéztük egymást, volt egy titkos villanás,
és már mind a ketten tudtuk, ez valami más;
ami elkezdődött akkor, ami véget úgysem ér,
még ha nem is látlak majd, ez akkor is él:
Volnék én lépteidből szőtt árnyék,
úgy járnék évekig és úgy várnék rád.
Várnék rád.
Most az egyszer hagyd, hogy jó legyen
Ezt az egy dalt hagy írja más nekem
Tudod, először úgyis neked éneklem el
De egy kicsi kitérő néha azért csak kell.
Most az egyszer tényleg így lesz jó
Akkor is, ha mondják, nem való
Tudod, először neked mesélem úgyis el
És, hogy legyen is mit, ez a kaland csak arra kell.
Refr:
Titkos tűz éget, bizsereg a véremben
Mégsem fűt téged, valahogy már régen nem
Bizony úgy érzem, nem vagy soha velem lélekben
Meg se hallgatsz már, gyanítom rám untál.
Írtál már te is ide-oda jó pár dalt
Nem szóltam, mégse, minek is: az ihlet hajt
Soha nem szóltam, persze s ha valami vígasztalt
Csak, amit gondoltam, csakis úgy pótoltam…
De az egy dalt hagy írja más nekem
Félek én is, de előre élvezem
Ha nagyon elálmodoznék, kérlek ébressz fel
De ez a kicsi kitérő most az egyszer kell
Refr.
Gondoltam… Pótoltam…
Tél van, fázom, s te nem vagy itt velem
Tél van, és fázom, és nem fűt semmi sem
Tél van s oly szürke a lelkem és a táj
Tél van és félek, hogy nem lesz többé nyár
Tél van, és fázom, kint meg fúj a szél
Tél van, és itt bent kihűlt a szenvedély
//: Tél van, és minden egy új tavaszra vár
De félek, úgy félek, hogy nem lesz többé nyár
Legalább hívnál, szólnál, hogy most is gondolsz rám
Mindjárt melegebb volna a szívem és a szobám
Hinném, újra hinném, hogy nincsen vége még
Hogy eljössz és átölelsz, mint rég ://
Rúzs, rúzs,
szemfesték pillafesték,
rúzs tonik hajcsatt körömlakk
rúzs, rúzs,
Mit fogsz még fölpakolni, Hány réteg púdert?
– De jövök már!
Műköröm szájfény
Készülő álarc
Csöpp árnyék szemhéjpúder
Várj, jövök, pár perc még!
Rúzs, rúzs
Jeanine D Estée Lauder
Várj, jövök/siess, várj még, várj/siess már!
Ha fölraktam/fölraktad az arcom/arcod, jövök/siess már!
Ha beteszem/beteszed a szememet/szemedet, jövök/siess már
De folyton ez az örökös siess/jövök már
Ó, Dezső! Ó Jolánkám!
Ha készen van az álarc, jövök/siess már!
Csak fölteszem a fejemet, jövök/siess már!
Mert bárhogy mégse mehetek, jövök/siess már!
Egy ruhám sincs! Nem érdekel! Jaj, várj még!
Givenchy, Astor, Kenzo! Várj még!
Talányos illatfelhő Várj! Siess! Két perc, jövök/siess már!
Rúzs Jövök már!
Szemfesték pillafesték
rúzs pamacs szájfény körömlakk (tabadababa)
Rúzs jövök/siess már!
Mit fogsz még fölpakolni, Hány réteg álarc kerül rád? (dubidududu)
Rúzs pamacs szájfény körömlakk
Rúzs pamacs szájfény körömlakk!/ Hány réteg álarc kerül rád?
Nem a színdarab jó,
csak az alakításaink.
Csak a jelmezünk szép,
meg a díszletek, a kellékeink.
Évek múlnak el,
s az a dolgunk, hogy elhitessük,
jó, ha a másikat megsebezzük,
ha fáj, hát fáj,
mosolyogj, vagy sírj, nincs szabály.
Nem a színdarab jó,
csak a bemondásaink,
csak a koreográfiánk,
s a jól bevált manírjaink.
Nem beszélgetünk,
csak a szöveget mondjuk, mint egy
gép, s közben érezzük, minden mindegy,
ha fáj, hát fáj,
mosolyogj, vagy sírj, nincs szabály.
Hajolj meg velem,
szép volt, és mégis elég volt
ez a hosszú színdarab
úgy látszik, nem rólunk szólt,
el – múlt, vé – ge, vé – ge, lásd be
...ez egy sikeres előadás.
Hajolj meg velem, élvezzük hát sikerünket,
nem volt jó darab, mi adtuk jól szerepünket.
Hajolj meg velem, szép volt, és mégis elég volt,
ez a hosszú színdarab úgy látszik, nem rólunk szólt,
el – múlt, vé – ge, vé – ge, lásd be
..hisz ez egy sikeres előadás.
Mancika felhívja Lajost, hogy elmondja,
megvan az OTP-hitel.
Kisferi gondját a főnöke megoldja,
elmehet Csopakra Bébivel.
Zoltánnak vidékre kellene mennie,
azonban közbejön Évike.
Elmegy a presszóba, nem néz rá senkire,
titokban lesi, hogy nézik-e.
Szabó család, Szabó család!
Aladár megveszi Kovácsék Trabantját,
fizethet részletre, nem fizet.
Gáborral gond van, mert egyszer csak kiderül,
pálinkát ivott és nem vizet.
András a KISZ-titkárt kéri, hogy segítsen,
el akar menni az estire.
Sajnos a KISZ-titkár nem nagyon figyel rá,
másnap sem emlékszik semmire.
Szabó család, Szabó család!
Károlynak ajánlják, mielőtt vizsgázik,
tavasszal lépjen a pártba be.
Károlynak nincs kedve, megkérdi Bertalant,
hogyha nem lép be, az árthat-e?
Azonban egyszer csak közbejön valami,
eltűnt a kormány, a párt, a KISZ.
Szabóék nem értik, hová lett hirtelen,
amiben ember már úgyse hitt?
Szabó család, Szabó család!
Mancika felhívja Lajost, hogy elmondja,
elmehet Csopakra Bébivel.
Fizethet részletre, megkérdi Bertalant,
látta-e Zoltánt az Évivel?
Aladár megveszi Szabóék üzletét,
el akar menni az estire.
Volt negyven év alatt kétezer folytatás,
senki sem emlékszik semmire.
Ez az a tér, ez az a ház
a kerítés ismerős
itt nézett rám, itt ölelt át
öt perccel tíz előtt
Reflektor ég, két kocsi áll
az ismerős ház előtt
itt álltam én, itt ment el ő
öt perccel tíz előtt
Refr:
Mint egy ismétlődő álom
melyben nincsen folytatás
még az arcát egyre látom
hallom minden mondatát
Tócsákban fény, a házak közt árny
hazáig vittem őt -
Nyirkos az est, szürkére fest
öt perccel tíz előtt
Refr:
Mosolygott rám messziről még
- én vidámnak hittem őt
A kapuban áll fordul a zár
öt perccel tíz előtt
Reflektor ég, két kocsi áll
az ismerős ház előtt
itt álltam én, itt ment el ő
öt perccel tíz előtt
Kihűlt a kávé. Lejárt a CD.
Kihűlt az este. Miért vagy messze?
Tegnapi újság. Ne épp most fusd át.
Fogd át a vállam. Legyél itt nálam.
Lődd le a tévét. Tudod a végét:
egymásé lesznek és sokat keresnek.
Itt vagyok nálad. A vállam, a vállad.
A hangod, a hangom. Itt kéne hagynom.
Kihűlt a kávé, kihűlt az este, kihűlt az észbontó érzelem.
Félénken rámnéz, nem nézek vissza, nem tudom, mi történt énvelem.
Felébredsz éjjel, tudod, hogy elmész, nem is tudsz semmi mást.
A fürdőszobában egy idegen arc néz a tükörből vissza rád.
Kihűlt az este. Elmegyek messze.
Vibrál a képcső. Kopog a lépcső.
Ott voltam nála. A vállam, a válla.
A hangja, a hangom. El kellett hagynom.
Refr.
Hát újra itt a tél.
Most minden hófehér,
búcsúznak a fények,
vetkőznek a fák.
A naplóm véget ér.
Hát lássuk mennyit ér
egy pár lap: a múlt,
csak néhány oldal az év.
Persze a nyár megmarad,
és az a tó.
Volt egy dal, s benne
az a fontos szó.
Nézd: Itt döntöttünk,
ott játszottunk.
Itt kértünk, aztán vártunk
s álmodtunk.
Nézd: megint hull a hó.
1. str. hangszeresen
A naplóm véget ér.
Hát lássuk mennyit ér.
Most kérdezem Őt:
a könyvben megbújt időt.
Persze a nyár megmarad,
és az a tó.
Egy-két dal,
s néhány fontos szó.
Nézd: itt jók voltunk,
ott tévedtünk.
Elkéstünk,
vagy éppen jókor érkeztünk
Nézd: hull-e még a hó?
Elvarázsolt kávéház, ide nem sok ember jár,
itt délutánok árnyékát és délelőttök fényét láttuk már.
Elvarázsolt kávéház, az órám itt nem jár,
itt másképp látlak, másképp látsz, a pult fölött egy régi illat száll.
A szemed tükréből a szemem néz most rám,
csak halkan szólj, ha szólsz, és lassan érj hozzám -
Elvarázsolt kávéház, és bódult kávégőz,
nézem arcod játékát, a pincér tébolyító kávét főz.
A szemed tükréből a szemem néz, és látlak, mintha álmodnék;
a gőz száll, mint a vágy, az arcod, mint egy szétdúlt ágy,
ez itt az elvarázsolt kávéház.
Elvarázsolt kávéház, itt rádió sem szól,
te összegyűrsz egy szalvétát és ámulunk és minden így van jól.
A szemed tükréből a szemem néz most rám,
csak halkan szólj, ha szólsz és lassan érj hozzám.
Elvarázsolt kávéház, egy elvarázsolt pár,
az ablakból egy árny néz rád, az asztalon már ott a számla -
Elvarázsolt kávéház, a pincér körbe jár,
és elvisz csészét, tányért már és elmegyünk és nem jövünk ide már.
És nem jövünk ide már. És nem jövünk ide már.És nem jövünk ide már.