Rácz Zoltán: Az ütőhangszerek egy olyan fajta hangszercsoport, ami elég hamar szerez örömet annak, aki játszik rajta....
RZ: Amikor anyukám elvitt az ütős tanáromhoz , akinél a negyedik évet kezdtem volna el, hogy mégis inkább angol-magyar tagozatra megyek a Kölcsey-be, Oszi bácsi hallgatott egy darabig, aztán rámnézett: Majd jól seggbe rúglak! Így lettem ütős.
RZ: Bali egyik falvában él egy nagyhírű gamelán mester. Elmentem hozzá... egy pillanat alatt kialakult a mester-tanítvány viszony... valamiért elfogadott és elkezdett tanítani... nem tudta, hogy én zenész vagyok.
KK: Volt, hogy rossz szemmel néztek rád komolyzenei berkekből, hogy te pl. Presserrel és Déssel dolgozol?
RZ: Ezt így nem mondanám, ők annyira elfogadott figurái a zenei életnek, mindenféle osztás nélkül.De azért nagyon sok komolyzenész olyan fensőbbséggel tud viselkedni, én nem is nagyon értem, hogy miről van szó. Mi mindenféle zenésszel jó kapcsolatban vagyunk.
